1925 március 1-én jelent meg az Integral c. folyóirat első száma.61 A folyóirat 12 száma külön fejezetet képvisel a román művészeti avantgárd történetében, koherens programmal és egységes látásmóddal, melynek középpontjában a művészetek szintézise állt az ezt uraló konstruktivizmussal, mely erre az időszakra nemzetközi stílussá vált.62 (11. kép) A Contimporanul folyóirat eklekticizmusával szemben – a Contimporanul-t ugyanis radikális hangvétele ellenére a sokfajta forrásból táplálkozó eklekticizmus jellemzi, s ez megakadályozza, hogy egyértelműen besoroljuk valamilyen ideológiai vagy stiláris irányzatba – az Integral már tipográfiai megjelenését tekintve is – mely a Bauhaus és a szovjet avantgárd által hirdetett koncepcióhoz állt közel63 – konstruktivista. A Contimporanul-ban a hangsúly inkább az irodalomra esett, az Integral viszont a vizualitásnak szentelt nagyobb figyelmet, lapjain igen változatos illusztrációkat közölt az elméleti írások és programok mellett.
Az új, szintetikus stílust, a konstruktivizmust, nemcsak elméletileg határozták meg, kísérlet történt a gyakorlatba ültetésére is: megalakították az Integral folyóirat műhelyét a Calea Victoriei 79 alatti székházban (Maxy, Victor Brauner és Corneliu Michăilescu vezetése alatt),64 ahol, mint egyfajta mini-Bauhausban, díszletek, színházi jelmezek, színpadi konstrukciók, “színházi és filmszínházi” plakátok, bútorok, szőnyegek és kerámiák készültek. Ez a tevékenység párhuzamosan zajlott az Iparművészeti Akadémiáéval – melyet eredetileg Andrei Vespremie, azután Maxy vezetett, és amelybe majd Mattis Teutsch is bekapcsolódik.65
Maxy 1924-ben átvette az Akadémia vezetését és a bevallott modell ehhez – de az Integral későbbi műhelyéhez is – a Walter Gropius vezette dessaui Bauhaus volt.66 (12. kép) 1925 januárjában a Contimporanul üdvözli az Akadémia törekvéseit, azt, hogy “...a világtól elszigetelt alkotó vágya, hogy visszatérjen a létezés közepébe, hogy átvegye az eszményi fejlődés felelősségét, megvalósul.”67 Az Akadémiának volt egy Iparművészeti állandó szalon a modern belsőért elnevezésű kiállító helyisége, ahol azonban időszaki tárlatokat is rendeztek. (13. kép) Az 1926 október 24-én megnyílt kiállítás alkalmából a katalógusban68 röviden számba vették a romániai iparművészet helyzetét, amit a hivatalosságok érdektelensége, a rossz ízlés támogatása jellemez. Felpanaszolták Románia távolmaradását az 1925-ös Párizsi Nemzetközi Iparművészeti Kiállítástól,69 ahol sürgős feladatként vetődött fel a belső díszítés és a modern építőművészet követelményeinek megfeleltetése. Az Akadémia az ízlés formálásának, de egyben a közönség tanácsokkal való ellátásának a szerepét is felvállalta.70 Mattis Teutsch a “Festészet, rajzok és iparművészeti tárgyak” szekcióban szerepelt.71 Az Akadémia 1928-ig működött, 1929-ben Maxy egy Iparművészeti stúdió-t alapított.72 Ugyanabban az évben a Barcelonai Nemzetközi Kiállítás aranyérmével tűntették ki.73
A fiatalok jó okkal tartották a modernista mozgalom és benne a romániai konstruktivizmus nagy előfutárának Constantin Brâncusit, akinek külön teret szentelnek a folyóirat második számában.74 Reprodukciókat közölnek műveiről, valamint egy figyelemre méltó portrét, melynek szerzője M. H. Maxy, aki a művész több, szimultaneista módon asszociált munkáját használja fel leleményes montázsban. Lehetséges, hogy Brâncusi műveinek elipszoid vonalai, ovális formái is visszhangra találtak Mattis Teutsch 1922–1924-es évekbeli festészetében, amely átmenet a konstruktivizmus felé.75
Mattis Teutsch 1925 április 15–30 között Párizsban rendezett egy kiállítást a Visconti Galériában. Erről az Integral-ban ezt írták: “A rue de Seine 26. száma alatt a Visconti Galériában barátunk, Mattis Teutsch most nyitotta meg festészeti és szobrászati kiállítását. Meg vagyunk győződve arról, hogy munkatársunk művészete ott olyan megértésre talál, amilyenben itthon nem volt része. Üdvüzüljük az új szellemiség kiemelkedő képviselője művészetének első párizsi bemutatkozását, mellyel következő számunkban bővebben fogunk foglalkozni.76 Ezek az érdekes gondolatok sajnos folytatás nélkül maradtak.
Az Integral 9. száma tartalmazza a három éve működő, Câmpineanu utca 17. szám alatt található Iparművészeti Akadémia programját.77 Ugyanitt jelentették be az Akadémia kiállítását, s közölték Maxy fontos, programadó cikkét az újklasszicizmusról.78 Ebben a számban található Mattis Teutsch egy linómetszetének a reprodukciója Stephan Roll Szabadtéri gyakorlatok c. írása mellett.79 (14. kép) Ez a mű Mattis Teutsch látásmódjának változását tükrözi, azt a rá jellemző geometrizált kánont, amelyet a Kunstideologie (1931) illusztrációiban dolgoz majd ki. A könyv főleg szemiotikai rendszert alkotó képekből és igen tömény szövegből áll, amely kevésbé kötődik a román avantgárd képviselői által kifejtett elméletekhez, lévén a művész személyes tapasztalatainak és mélyen eredeti gondolkodásának gyümölcse.
Bár reprodukciójával jelen van, Mattis Teutschot a szerkesztőségi névsor már nem említi. Az Integral c. folyóiratban utoljára egy Forma című, magányos sziluettet jelképező linómetszete80 jelent meg, abban a geometrikus-konstruktív felfogásban, amelyhez hű marad ezekben az években s amely kiváltképp a Nagybányán (1927–1929) készült bányász-kompozícióiban mutatkozik meg.81
Diszkrét jelenléte, szórványos előfordulása ellenére Mattis Teutsch kapcsolata az Integral folyóirattal koherensebb, mint a Contimporanul-lal és a Punct-tal, konstruktivista felfogásából fakadóan, mely nem volt idegen a Bauhaus elveitől sem.82 Nemzetközi művészi tekintélye az Integral c. folyóirat számára még egyszer európai távlatokat biztosított, megóvva a provincializmus csapdáitól.
Sasa Pană költőnek, az Unu [Egy] folyóirat kiadójának köszönhetjük azt a szuggesztív leírást, amely felidézi Mattis Teutsch alakját: “Mattis Teutscht egyetlen alkalommal láttam, egyetlen alkalommal szorítottunk kezet. 1928 körül volt, azt hiszem, de bizonyosan Maxy festészeti és (Romániában első) modernista iparművészeti műterem-házában, a Câmpineanu utcában.[…] Mint holmi ködön át – talán pipájának opálos füstje volt az – látom magam előtt egy karosszékben, szép szál ember és inkább hallgatag. Azon a vasárnapon rövid kitérőre Bukarestben tartózkodott. Akkor este kellett vonatra szálljon haza, Brassó felé. Úgy tűnik, hogy kevéssé folyt bele az általános (zajos) beszélgetésbe, mely Felix Aderca, Roll, Brunea és Sanda Movilă között folyt. Ahogy emlékezetemben megőrzöm, “külön” társalgott Ion Călugăruval.”83
1929 április 1-én nyílt meg Bukarestben az Iparművészeti Akadémia Câmpineanu utcai termeiben az Új Művészet Csoport második kiállítása.84 Hatan jöttek itt össze a román képzőművészeti avantgárd fő kezdeményezői közül. (15. kép) Mattis Teutsch kivételével a csoport többi tagja elmondja művészi hitvallását is a katalógus lapjain. Ezek a szövegek jelentősek, jól dokumentálják, kinek-kinek a fejlődése hol tartott 1929-ben.
Mattis Teutsch új irányultsága, melyet e csoport keretében kiállított munkái, az élet tevékeny területei, a munka, a sport sugallta festmények is kifejeznek (Bányászok, A strandon, Sí, Játszók), az emberi test új tipológiájának erőteljes kialakításáról, egy újfajta kánonról tanúskodik, amire ezt követően valamennyi kommentátor fel fog figyelni. Egyébként Mattis Teutschnak ez az érdeklődése még tanuló éveiből származik, amikor elmélyülten tanulmányozta – valószínűleg Párizsban – Charles Richet, Berlinben pedig 1907-ben, egy fél évig Schadow anatómiáját, s jó ismerője volt különböző korszakok művészeti kánonjainak is.85
Ezt a problematikát, melynek középpontjában “egy új embertípus” létrehozása áll, a művész szűkszavúan határozza meg éppen 1929 októberében, egy Kolozsvárott megnyíló kiállítás alkalmából: “Képeimben és szobraimban egy embertípusnak új proporciókban való keresését mutatom be. Munkáim a művészi statika, ritmus, dinamika és mozgó távlat művészi értelmében vannak megoldva.”86 (16. kép) Ugyanezen alkalomból adja a művész ritka interjúinak egyikét az Ellenzék című újságnak: “Az ember képfogalmakkal gondolkozik és él, s ezáltal már természeti adottságainál fogva közel áll a festőhöz; [...] Nem az egyéni fiziognomikus embert, hanem az embert, mint egységes jelenséget akarom mélyebb, stabil formáiban festészetemmel visszaadni.”87
Visszatérve a bukaresti kiállításra, megjegyzendő, hogy ez különös figyelemnek örvendett a kritikusok körében. Érdemes rekonstruálni Mattis Teutsch fogadtatását, szemelgetni ezekből a kommentárokból. Felix Aderca író szerint: “Milita Petrascu, Marcel Iancu, M. H. Maxy, Corneliu Mihăilescu, Mattis Teutsch, Victor Brauner és L. Brătăsanu egységes csoportban jelentkezik. Azok a képzőművészek ők, akik a legnehezebb harcot folytatják művészeti látásmódjuk érvényesítéséért. Az »új művészet« elnevezés, bár arra készült, hogy ijedelmet keltsen, tulajdonképpen az az elnevezés, amelyet művészetére bármely művésznek használnia kéne, elviekben különbözve a mesteremberektől és a szobafestőktől, akik kaptafa és sablon után dolgoznak.”88
A leghozzáértőbb és legteljesebb beszámoló, amelyet ennek a kiállításnak szenteltek, Ionel Jianu művészetkritikusnak köszönhető. Miután felfigyel Victor Brauner “panteista primitivizmusára”, M. H. Maxy festészetében a “picassói hatásokra”, Marcel Iancu színeinek “hatásos tonalitására” és a “külföldi behatásokra Juan Gris-től egészen Segonzacig”, amely Corneliu Mihăilescu stílusát jellemzi, Ionel Jianu röviden bemutatja Mattis Teutsch munkáit is: “Mattis Teutsch dekoratív forrásokban gazdag festő. Világos, szintetikus és expresszív formákat hordozó képei rendezett intelligenciáról és nagyon fejlett plasztikai érzékről árulkodnak. Különösen dekoratív pannóinak sikere valószínű, mivel a képzőművészetnek ebben az ágában birtokában van a vonal biztonságának és az egészet átfogó látásmódnak. Mattis Teutsch faszobrai hasonlóképpen egyetlen lendületből kinőtt szerves létezők, az egyedi vonal bájával rendelkeznek, mely görbéiben teljesedik ki.“89
A költő és publicista Stephan Roll, a kiállító művészeknek közeli munkatársa az avantgárd folyóiratoknál, megállapítja, hogy ez alkalommal, a korábbi ellentmondásos reakciókkal – például a Contimporanul 1924-es kiállításának visszhangjával – ellentétben a közönség és a kritikusok szimpátiával nyilatkoznak a modernizmusról. Mattis Teutschról azonban Roll véleménye is meglehetősen felszínes: “Nagy pannóival Mattis Teutsch dekoratív, a sziluettek tornászó vonalát keresi, valamiféle ünnepélyes testtartást, olykor érdektelenül színezve ki egy anyaggal, mely nem viseli el sem a tárgyak életét, sem kecsességüket. A pannók nyugalmasak, simák, nem sikerül leképezniük azt a bizonyos mértékig szobrászati kérdést, amelyet Teutsch úr elsajátítani szeretett volna. Faszobrocskái eleget tesznek a csecsebecse ízléskritériumának és ügyesen vannak kifaragva.”90 Rollnak viszont igaza van, ami a kromatikus aszkézist illeti, amely Mattis Teutsch festészetét ebben az időszakban jellemzi. A művész leegyszerűsítette a színskálát, helyi tónusokat használt, melyek közelítenek a trecento freskókhoz.
Mattis Teutsch látásmódjának ezt a döntő átalakulását meglepően értő felfogásban elemzi “i.v.”, (valószínűleg I. Valerian újságíró) az Új művészet csoport kiállítása kapcsán. Meglátása szerint Maxy, Marcel Iancu és Mattis Teutsch azok, akik elindították ezt a mozgalmat: “Látszik azonban, hogy a hiányosságok és támadások, a tréfák és fenyegetések nem hogy nem ijesztették meg a fiatal csoportosulást, hanem hozzákapcsolták Milita Petrascut, Corneliu Mihăilescut és Victor Braunert.” “Mattis Teutsch a dekoratív, színes, a kakas farktollainak gazdag hullámzásához hasonlító benyomásokról áttért a pannókra, ahol a modern ember típusának stilizálását szeretné elérni, mint ahogy létezett egykor egyiptomi típus; de a sziluettjei – azon kívül, hogy teljességgel megnyújtja a testet (ezt más irányban a mondén Doumergue is megtette) és fokozatosan megvastagítja a lábakat (ami a charleston nadrágot sugallja) és anyagukat –, elhagyják a festményt és átcsapnak a plakátba (a sítalpas ember egyike lenne a legjobb reklámoknak Svájc számára). Szobrai, ugyanezt a látványt elevenítve meg, általában a csecsebecse levegőjét árasztják. Kétségtelen, hogy nem hiányzik belőlük a báj és a dekorativitás, de eltávolodnak a szobrászattól. Anyaguk érdekes: körte- és juharfa.”91
1929 november 17-én nyílt meg Bukarestben a Hasefer művészeti könyvesbolt termében Mattis Teutsch egyéni kiállítása. (17. kép) Egy N.B. szignót használó újságíró megjegyzi, hogy “ennek a művésznek a munkái annyira közel állnak a mi kortárs lelkünkhöz, hogy mihelyt kapcsolatba léptünk velük, lehetetlen meg nem értenünk őket.”92 Ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy a közönség kezdett megbarátkozni a műveivel, mint ahogy általában a modernista művekkel. Ugyanebben a beszámolóban képet kapunk a kiállított munkák93 tematikájáról és stílusáról is: “Mattis Teutsch mind festményein, mind pedig szobrain arra törekszik, hogy olyan művészi látványt nyújtson, amely a nyugalom érzetét kelti bennünk, a tökéletes harmóniáét [...] Az emberi test felépítése az új arányok szerint történik – a korunkra jellemző ember típusa ez. Segítségünkre vannak a művész megértésében a festészetben a meleg, világos színek, az »expresszív« hatások, a faszobrokban az egyszerűsített, de harmonikusan váltakoztatott formák. Mattis Teutsch művei új horizontokat nyitnak meg a számunkra.”94
Eugen Jebeleanu, aki több ízben írt Mattis Teutschról95 Szász festők Brassóból című esszéjében rajzolta meg a személyiségét, jelezve az új, a korábbitól különböző korszakot: “Valamikor, a modernista mozgalom forrongásában expresszionista volt. És sikereket ért el párizsi, chicagói, berlini kiállításain. Becsülték. Amikor látta azonban, hogy az expresszionizmus iskolává és mintává válik, a dogmatizálódás pedig összevonja és leszűkíti a lendületet egyetlen gondolat gyújtópontjába, egy pillanatig sem habozott, hogy kilépjen ebből a szakaszból – zarándokként –, hogy egy absztrakt sarkcsillagot érintsen meg valahol. Ma úgy véljük, megtalálta. A sziluettek Mattis Teutsch képeiről, valamint szobrocskái, magukkal hoznak valamit a fáraók mauzóleumaira festett fellahok titokzatos légköréből. A mezítelen testek lábszárai Mattis Teutschnál mindig hosszabbak lesznek, mint a valóságban, mindig vékonyabbak és keresett, de csodálatraméltóan hatásos aránytalanságban lesznek a test többi részével. Ennek a művésznek a vizualitásából a természet ki van zárva.”96
Valószínűleg a művésszel folytatott beszélgetések nyomán írt Jebeleanu Mattis Teutsch új, “neoklasszikus” koncepciójáról, brassói egyéni kiállítása alkalmával, 1930-ban. “Dogmája: megteremteni korunk emberét a képzőművészetben a formák új arányaival. A mozgó perspektíva visszaadása az ember látásán keresztül, ugyanazon a képen, különböző síkokban és helyzetekben. Az emberi formák állandósítása vonalakkal. Kikristályosítás. Nem olyan kikristályosítás azonban, mint a kubistáknál: merev élekkel és mértani síkokkal, hanem a tiszta kikristályosítás: neoklasszikus. Egy gép-század számára Mattis Teutsch felfedezte tulajdon erejével a kortárs ember eszméjét, mely oly szerencsés megoldást nyer a művészetében. Íme az asszonyok Mattis Teutsch festményein: a vállak csigája egyenes és határozott, a kezek kígyóznak az ívelt csípők körül, a lábszárak csodálatraméltóan hosszúra meghúzva! Egy nádszál, amelyből Mattis Teutsch sípot készített mesteri művészete számára.”97 Itt, bár metaforákba burkoltan, egy teljes, az art-deco jegyében fogant esztétikát ismerhetünk fel.
Az 1932-es kiállítást megelőzően Mattis Teutsch – a román művészeti élettel tartott kapcsolatainak pluralizmusa jegyében – 1931-ben részt vett még a Curentul artistic românesc [román művészeti áramlat] nevű egyesület őszi tárlatán is.98 Az egyesület különböző korosztályokhoz és irányzatokhoz tartozó művészeket ölelt fel. Mattis Teutsch csak az első kiállításon volt jelen, olyan román művészek társaságában, akik többségükben pályafutásuk kezdetén álltak, de nemsokára a két háború közötti korszak fontos alakjaivá váltak (Corneliu Baba, Alexandru Ciucurencu, Lucia Bălăcescu-Demetriade, Michaela Eleutheriade, Lucian Grigorescu, Gheorghe Labin, Alexandru Phoebus, Margareta Sterian, Mac Constantinescu, Borgo Prund). Mellettük részt vettek a korábbi generáció mesterei is, mint Stefan Dimitrescu, Gheorghe Petrascu, Camil Ressu, Jean Al. Steriadi, Dimitrie Paciurea.99
Ugyanabban a Hasefer teremben mutatta be 1932 március havában Mattis Teutsch háború előtti utolsó bukaresti egyéni kiállítását. (19. kép) A tárlatot jól előkészítették a sajtóban. 1931-ben a Vremea című újságban például Lucian Boz közölt terjedelmes riportot, abból az alkalomból, hogy látogatást tett brassói műtermekben. A Mattis Teutschnál látottakat ekképp idézi fel: “Mattis Teutsch műterme, aki a Contimporanul és az Integral csoport néhány kiállításáról ismert, inkább a modernista hatását kelti. A még néhány évvel ezelőtt expresszionista Mattis Teutsch az utóbbi időben egyre inkább az emberi formák aprólékos, vonalakkal történő visszaadására törekszik. A természet nem érdekli őt, csak az ember. Mind képeinek sziluettjeiben, mind szobrocskáiban valami titok található, talán hasonló a piramisfalakra rajzolt testekhez, éteri és tiszta formákkal. Teutsch szobrocskáinak a lábszárai sokkal hosszabbak, mint a valóságban, valamennyit megkínozza, kitekeri ennek a művésznek a vésője. Aki művészetét meg akarja közelíteni, annak a műterem ajtajában kell hagynia valamennyi előítéletét, hogy olyan letisztultan és üresen érkezzen hozzá, amilyen a művész maga. Mattis Teutsch ezen éveinek »egyiptomi« látásmódja nagyon szembeötlő volt, magamagát kínálva az értelmezés azonnali támpontjául.”100
Visszatérve az 1932 márciusi kiállításhoz, megemlítendő, hogy erről a fiatal Eugen Ionescu is írt, aki ebben az évben képzőművészeti kritikákat publikált a Liviu Rebreanu író vezette rövid életű România literară c. folyóiratnál.101 Érdemes egészében idézni a Mattis Teutschról szóló szöveget, szem előtt tartva a drámaíró későbbi hírnevét, aki, bár rosszmájú, nem hazudtolja meg jól ismert éleselméjűségét: “Mattis Teutsch. Ennek az elegáns és hat-hét éve még meglepetést keltően dekoratív vonalú művésznek mára már szükségessé vált a felfrissülés. Mattis Teutsch fáradhatatlanul azonos, változatok nélküli görbét gondol el, amely ugyan állandó dekoratív érzékenységet bizonyít, de egyszersmind a képzelőerő ordító hiányát is jelenti. Festészete bizonnyal alacsonyabb színvonalú, mint kedves és lendületes szobrászata.”102
A Rampa c. újság ismeretlen kritikusa is elmélyült elemzést szentelt a kiállításnak, melynek középpontjában a freskótervek álltak. “Mattis Teutsch ideologikus festő. Worringer esztétikájától, Herman Bahr és más német expresszionisták elméleteitől áthatva korunk esztétikai akaratát igyekszik kifejezni műveiben. […] Ami a figyelmet elsősorban megragadja, az a formák absztrakt megjelenítésére irányuló szándék; képei dekoratív sziluetteket jelképeznek, pontos körvonalakkal megrajzolt, de tömeg nélküli árnyakat a szimbolikus cselekvés magatartásformáival. És a motívum mindenütt ugyanúgy ismétlődik, mind a festményeken, mind az akvarelleken, a fa- vagy fémszobrokon, olyan szabályossággal, mely eljut egészen a manierizmusig. Mattis Teutsch vásznai közül szinte valamennyi egyforma. Természetesen nem a tárgy szempontjából, amely érdektelen, hanem a kezelést, technikát és kompozíciót tekintve. Ugyanaz az euritmikus stilizálás, ugyanazok a differenciálatlan, száraz, dekoratív módon körvonalazott színfoltok és a körvonalaknak ugyanaz a kivetítése az egyforma háttérre [ez a jellemzés indított arra bennünket, hogy azt gyanítsuk, Mattis Teutsch itt freskó-terveket állít ki]. A változatosság a szobrok közt sem nagyobb. Ez legalábbis az ihlet hiányát bizonyítja. Ha Mattis Teutsch esztétikai elméletei érdekesek lehetnek, cserében művészete művinek, egyhangúnak és szándékoltnak tűnik. […] A »Hasefer« terembeli kiállítás értékes példa, rámutat arra a veszélyére, melyet az alkotó tevékenységben a tisztán intellektuális érdeklődés túlzott igénye okoz.”103 Ez a kritika némiképp igazságtalan, mégis jól érzékeli Mattis Teutsch 1930–1933-as évek beli művészetének tételszerűségét.
1933 októberében Mattis Teutsch Brassóban a Redut termében állította ki nagyméretű, papíron temperával és olajjal készült freskó-terveit, valamint szobrait. A román nyelvű kritikák közül egy kevésbé ismertet idézünk: “Mattis Teutsch festő két hete a Redout termében állít ki. [...] embereinek eszményítése, sziluettjeikkel készen arra, hogy átdöfjenek egy láthatatlan boltozatot, hozzáállásuk erőteljessége és belefeszülésük a munkának kezdet és vég nélküli ritmusába antik miszticizmust kölcsönöznek vásznainak. Anélkül, hogy valamely modernista iskolának a tagja volna, festészete szintézis a szellem és az anyag idealizálása között. Nem követi a természetet, s művészete ezért – egyetlen síkban, a horizont vonala nélkül – kihívást jelent a perspektíva és a fény klasszikus szabályaival szemben. Fa- és fémszobrai általában leegyszerűsíthetők ugyanazokra a szinte tömeg nélküli, hosszú lábszárú, magas sziluettekre – szellem és anyag idealizált kettősségére –, melyeknek kígyózó vonalai gyakorta Paciurea chiméráira emlékeztetnek. […] A kiállítás október 22-én vasárnap bezár. Van azonban néhány táblakép: futószalag, emberek, munka, hívás, amelyeket minden értelmiséginek látnia kell.”104
1936 márciusában, Brassóban, az Astra Könyvtár termében nyílt meg Mattis Teutsch és Jules Perahim (sz. 1914) kiállítása, egyfajta zárásaként azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket Mattis Teutsch a román avantgárddal fenntartott. Társulása meglepő, hiszen Perahim 1930-tól részt vesz az Unu és Alge folyóiratok körül kialakuló szürrealista csoportosulásokban,105 s rajzai Max Ernsthez állnak közel. A két ennyire különböző alkatú művész közös kiállítását talán csak a köztük lévő barátság és a közös politikai meggyőződés magyarázhatja. Ahogy azt egy “F.s.” aláírással a Brassói Lapok-ban közölt cikkből106 megtudhatjuk, az igazi szenzációt a “fiatal bukaresti Daumier”, Jules Perahim jelentette, Mattis Teutsch csak néhány régebbi fa-, bronz-, és alumínium szobrát állította ki. Ezt követően Mattis Teutsch már csak 1937-ben mutatott be néhány munkát Brassóban, a német művészek kiállításának a keretében. Ezután, egészen 1947-ig, amikor ismét jelentkezik a közönség előtt, a művész gyakorlatilag “belső száműzetésbe” vonult, a meditáció és elmélkedés világába, a mindennapok hideg valóságától elkülönülve, nyilvánvaló ellenpólusaként a 20-as 30-as évek rendkívüli aktivitásának.