Mattis Teutsch János levele Bálint Zoltánnak
Brassó, 1918. VII. 23.
Kedves Uram!
22. érkeztem haza Berlinből és így csak most olvastam levelét. Miért nem küldött lapot a riportról.1 Pesten tudtam meg, hogy megjelent, igen kíváncsi vagyok és kérem a Szemlében megjelent őszi kritikámat2 keresse ki és küldje meg, igen nagy szükségem van mind ezekre –
Örömmel olvasom az őszi propaganda kiállítás tervét.3 Ön igazán derekasan dolgozik a művészet érdekében Kolozsvárt és remélem nemsokára már Pesten is fog tevékenysége terjedni, avagy csak Kolozsvárt kívánja szervező képességit érvényesíteni. Számíthat rám, nagy erővel fogok majd a kolozsvári porondra lépni, persze önnek közreműködését és tolmácsolását ki fogom kérni, hogy számomra is kellő
sikerrel járjon a kiállítás. Üdvözölje a Szemle szerkesztőjét4 remélem, hogy már minden jó. A következő alkalommal küldök egynehány apróságot.5
Kérem írjon azonnal.
Szívélyes üdvözlettel
Máttis Teutsch
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-174)
1 Feltehetően S. Nagy László: Máttis Teutsch János c. cikkére utal (Erdélyi Szemle, 1918. febr.24.)
2 Az utalás a korábban már kért Páll József cikkre vonatkozik, amit még mindig nem kapott meg.
3 A tervezett kiállításról közelebbit nem tudunk.
4 Az Erdélyi Szemle szerkesztője S. Nagy László (1894-1974) költő volt.
5 Az év második felében – e levelet követően – nem jelent meg metszet Mattis Teutschtól a lapban, legközelebb 1919.ápr.20-án közöltek egy linót.
Mattis Teutsch János levele Bálint Zoltánnak
Brassó 18. VIII. 15.
Kedves Uram!
Levelét megkaptam, kíváncsian várom a kialakulásokat. Egy nehány nap múlva 4 metszetet küldök. Olyan kicsiny a formátum, hogy külön metszeteket kell készítsek, de meglesz.
Sok-sok szemrehányást kéne önnek tegyek, na de most elhagyom, semmit se küld nékem, ami Kolozsvárt rólam megjelenik, már oda akartam utazni 2 napra, van szállóban hely?
Kérem írjon tovább is munkásságáról, tudasson mindenről.
Esetleg átrándulok, de előbb bevárom levelét.
Szívélyes üdvözlettel
Máttis Teutsch
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-174)
Mattis Teutsch János levele Bálint Zoltánnak
Brassó, 1918. VIII. 22.
Kedves Uram!
Itt küldök 4 drb. metszetet, eredeti kézilevonat és kliséjüket, de hangsúlyozom, hogy megjelenésük után küldje vissza, mivel a kliséimre állandóan szükségem van.
Az Erdélyi Szemlétől még mindig nem kaptam meg az oly rég óhajtottakat.
Kérem tudasson eredményeiről.
Szívélyes üdvözlettel
Máttis Teutsch
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-174)
Kassák Lajos levele Mattis Teutsch Jánosnak
Kedves Uram,
meg vagyunk, meg vagyunk!
A napokban írott lapját megkaptam, de a bécsi festőhöz1 még nem volt szerencsém. – A kiállítást2 nagyon szépen látogatják – de sajnos vásár nem igen kötődik. Reméljük, hogy megint majd a kollektíven. Igaz! Az Ön kollektívje második lesz, első Tihanyié.3 Az Ön kollektívje tehát november 16-án nyílna4 meg! Kérem gondoskodjon róla, hogy az anyag még november 10-ike előtt ideérjen. Plakátot elő tudja-e ott állítani. 150 Koronáig mi fizetjük a költséget. A méret: 63x95 nagyobb semmivel sem lehet. Ha Ön nem tudná ott megcsinálni, akkor mi itt csináltatjuk meg a mostani plakát rajzolónkkal.
Kérem ezekre a dolgokra válaszoljon.
Sok jó figurális munkát kívánva üdvözöljük:
Kassák Lajos
A Figáró című színházi lapban megjelent egy karikatúra,5 az Ön vágy című képe6 is rajta van. Kritika még megjelent a Hét-ben7 és a Pesti Naplóban.8 Önről mindenütt szépen írnak.
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-82/1)
1 Mattis Teutsch Kassákhoz írt lapja nem maradt fenn, az említett “bécsi festő”-ről nem tudunk semmi közelebbit.
2 Kassák a MA III. demonstratív kiállítására utal.
3 Az őszi évadban elsőként Tihanyi Lajos kiállítása nyílt meg, 1918.októberében.
4 Mattis Teutsch tárlata végül is november 24-én nyílt meg.
5 Biró Mihály karikatúrája Riport a “Ma” kiállításáról címen jelent meg a Figáró c. lapban (1918.szept.25. 11.)
6 Mattis Teutsch Vágy c. képe a demonstratív kiállítás katalógusában a 10/a számon szerepel. (MA 1918. szept. 15. 107.)
7 Kázmér Ernő: Két kiállítás. A Hét, 1918.szept.22.
8 Feleky Géza: A XX. század művészete. Jegyzetek a Ma kiállításáról. Pesti Napló, 1918.szept.24.
Hevesy Iván
MÁTTIS TEUTSCH JÁNOS
Máttis Teutsch János művészete teljesen szubjektív művészet. Nem ad tér- és formaélményeket, nem ad objektumokat, a naturának relatív vagy abszolút igazságait. Nem kutatja a külvilág dolgainak színét, formáját, háromdimenziós realitását. Még csak a tünékeny impressziót sem csillogtatja szemünk elé. Amit ő csinál, az tiszta líra, tiszta érzésszuggerálás. Mert Máttisnál az érzés a fontos, nem a vízió. A vízió a maga naturális formáival csak eszköz lehet érzései kifejezésére. Így a dolgokról vett formák is csak eszközök, éppen azért nagyon önkényesen bánik el velük, minden naturális karakterüktől megfosztja őket: a természet reális formáiból absztrakt művészi formákat teremt, amelyek így már nem tárgyak szimbólumai, hanem érzések kifejezői.
Máttis Teutsch művészete elszakad a természettől, a matériától, és egészen szellemi lesz, hogy a lelket fejezze ki. A lelket, a lélek mozgását, lüktetését, dinamizmusát, mindazt a sokszerű és sokirányú hullámzást, ami benne az impresszió nyomán megindul. Szavakban nagyon nehéz volna megformulázni, hogy melyek azok az érzések, melyek képeinek tartalmát adják. Ha ilyen primitív általánosságú fogalmakkal akarnánk őket megjelölni, mint: bánat, öröm, vágy, izgalom, nyugodtság stb., nem sokra mennénk, mert éppen azt nem mondanánk ki ezekkel a szavakkal, ami azokban az érzésekben, vagy helyesebben, érzetekben eredeti és egyetlen. Mert ez az érzés-festészet nem holmi naiv allegorizálás, hanem a belső érzetállapotok közvetetlen expressziója abszolút festői eszközökkel. Közeli rokonságban van a zenével, tartalmilag is, formailag is analóg vele. Csakhogy Máttis nem hangokkal muzsikál, hanem színekkel és vonalakkal.
Ha fogalmakra nem is tudjuk fordítani képeit, meg tudjuk jelölni az érzés-skálát, amelyekben művészi egyéniségét legteljesebben ki tudja fejezni. Megtaláljuk nála mind a két érzés-pólust: az akcióval telt drámaiságot, összeütközést és a passzív magát átengedést. Kétségtelenül az utóbbi, a passzivitás az, ami Máttis Teutsch karakterében a domináló súlyú. A vágyódás teljes skáláját megtaláljuk műveiben, sokszor oly lágyan, hogy az már feminin szentimentalizmus, de sokszor hatalmas erupciókban. Művészetét a tudat alatt erjedő vágyak és feszülő ösztönök inspirálják és telítik, festészete a legtisztább erotikus festészet. Így a képeket szülő lelki diszpozíciók analizálása a freudistának a dolga már, nem a kritikusé.
Mindezekből már magától adódik, hogy micsoda nézőpontra kell helyezkednie a Máttis-képek szemlélőjének. Meg kell próbálni egy kis erőfeszítéssel közvetlenül beleélnie, beleéreznie magát a képbe, éppen úgy, mintha egy zeneművet akarna appercipiálni. Nem szabad a motívumok jelentését keresni, hogy ez vagy az mit ábrázol, mert ezeknek a képeknek éppen úgy nem céljuk a külvilág ábrázolása, mint akár – mondjuk – a Mondschein szonátának. Azt lehetne ellenvetni: ezekbe a képekbe mindenki azt érezheti bele, amit akar. Jó, de akkor jusson eszünkbe, hogy ugyanezzel agyon lehetne ütni minden zenét, Bachtól Debussy-ig. Egy másik tévedés lehetne Máttisszal szemben felületesen kijelenteni rá, hogy dekoratív festő, semmi más. Pedig ő a dekorációval csak külső rokonságban van, pusztán a nem-imitáció voltánál fogva. A dekoráció megelégszik az egyszerű, érzékeinkre kellemes színharmonizálással és vonalritmusokkal. Máttis – láttuk – ennél sokkal többet és mélyebbet ad.
Máttis Teutsch művészi fejlődése abban állt, hogy a jelenségnek, a naturális objektumoknak a közvetítését fokozatosan kiküszöbölte, a tünemények realitásától eljutott az érzetek realitásához.
A tavalyi kiállításán bemutatott képek túlnyomórészén még domináltak a naturális formák és hatások, a jelenség és az érzés még kompromisszumban voltak egymással. De a jövendő fejlődés útja a mind absztraktabb kifejezés felé már kétségtelen és határozott volt. A mostani kiállításon már a tisztán absztrakt, konzekvensen kifejlesztett formálási módot mutatják a munkái. Az átmeneti formát csak egy kisebb sorozat olajfestmény képviseli.
Az érzet-képeket háromféle hangszerelésben kapjuk: linóleum-metszet, akvarell és olaj kép. A linóleum-metszetek legtisztultabb ilyennemű munkái Máttisnak teljesen zártak, befejezettek és egységesek, nincs rajtuk egy felesleges folt vagy vonal. Az egyszerű linóleumnál változatosabb és komplettebb hatásokat kiváltó anyagok az akvarell és az olaj. Polifon gazdagságukkal az érzéseket is nagyobb gazdagsággal és változatossággal fejezik ki. Ha a linóleum-metszet a zongora, akkor az akvarell és az olaj az orcheszter.
(MA, 1918. november 20.)
Szemelvények az 1918-as kiállítás kritikáiból
“A Ma új kiállítása alkalmas téma volna hosszú disputákra a piktúra igazi céljairól, mert Mattis Teutsch János, akinek nagyobb kollekciója szerepel, e célok és szándékok dolgában valóban nem konvencionális nyomokon jár. Számára a festés nem ábrázoló művészet, hanem a természettől absztrakt szín- és vonalritmusokban megkísérlett érzéskivetítése a festőnek. Ez az elméleti probléma a külső megjelenésében erősen színes és dekoratív hatású vásznakat ad, amelyek nagyon távol állnak ugyan a mai publikum megszokott néző vágyától, de a festőnek erős szín és ritmus értésről tesznek bizonyságot az avatatlan számára is. Mattis Teutsch következetesen halad azon a nyomon, amelyen tavalyi kiállításán elindult – egyre elvontabb lesz, s míg tavaly kompozíciói mögött még mindig a természet egy meglátott, bár szeszélyesen kezelt részlete volt, most már jóformán teljes anyagtalanság felé tart. Eredményei nem véglegesek, legjobbak a linóleummetszetei...”
(Bálint Lajos, Világ, 1918. november 24.)
“Érdekes művész, aki még keresi útját, de a maga módján, nagy határozottsággal és következetességgel. ... Egy sorozatnyi festményen tájmotívumokat rögzített meg Mattis-Teutsch, vonalban, színben úgyszólva
a puszta jelzésig egyszerűsített formájuakat. Ezekből a műveiből vonta el legújabb képeit. Rajtok már az elindító motívumra, a tájra és részeire, hegyekre fákra, vízre alig ismerünk rá. Minden, ami még “természet” volt régebbi munkáin, absztrakcióvá lett a legújabbakon. Vonalban a síkdíszítő ornamentum felé közelednek, szerkezetileg mentől jobban összezárkózni igyekeznek. Minthogy az ilyenféle törekvésnek a puszta vonal kezesebb eszköze, grafikai lapjain (linóleummetszetein) Mattis-Teutsch mintha jobban meg tudná közelíteni célját. Míg régibb munkái, tájszerű kompozíciói, finom vonalritmusokkal és gyöngéden összehangolt színeikkel bizonyára a tágabb körű közönséget is érdekelni fogják, a művész legújabb törekvései aligha számíthatnak kellő méltánylásra.”
(Elek Artúr, Az Ujság, 1918. november 24.)
“... vonalak és színek ritmusát keresi: olyanok piktúrái, amelyek elsősorban és majdnem kizárólag érzések kifejezői. Sok komoly szándékkal és tehetséggel is érvényesíti ezeket az absztrakt törekvéseit, amelyekben erős színei, komponáló készsége és ritmusérzéke segítik. Legtisztábban érvényesülnek törekvései linóleum-metszeteiben, míg tömörszínű olajfestményei önkéntelenül is erős dekoratív hatásokat váltanak ki.”
(Magyar Hirlap, 1918. november 24.)
“A legmodernebb festészeti hitvallás ez egyéni képviselője teljesen absztrakt módon adja ki magából lelke líráját, a természet bármilyen formában formába való stilizálását szuverénül mellőzve. Hite szerint az abszolút zeneiséget transzponálja kellemesen polifon kezelésű vásznaira.”
(Kürthy György, Magyarország, 1918. november 24.)
“Mattis-Teutsch újabb munkáival egyre tisztultabb célokat követ, és a naturális formákat ma már kifejezési eszközökként is ritkábban használja. Kompozíciói mégis elevenek, erőteljesek, szerkezetük egységes és öntudatosan átgondolt.”
(A Nap, 1918. november 26.)
Bálint Aladár
MÁTTIS TEUTSCH JÁNOS
Kígyózó, kék, zöld, narancs színfoltok szántják fel a vásznat, belétorkollnak más oldalról jövő színes pászmákba, széjjelválnak, összekanyarodnak, egy-egy erősebb, kövérebb színtócsán keresztülvergődve, elhalkulnak vagy kicsattannak a kép síkján. Első pillanatra hajlandók vagyunk azt hinni, hogy szellemes, ornamentális vonaljáték tanúi vagyunk, de hosszabb szemlélődés után be kell hogy valljuk, ez a művészet nem tűri el, hogy meglevő képzeteink tömegéből valamely nevet, elnevezést, kategóriát kiválogatva, etikettel ellássuk.
Máttis Teutsch János egyre jobban távolodik a naturalizmustól, egyes képeiben a természeti elemeknek csupán a maradványait lelhetjük fel, maradványokat, melyek nem oldódtak fel a hosszú absztrahálás folyamán, mondhatnám, csökevényeket. Egy-egy fának, földsávnak, hegyoldalnak formája, színe, mint egy kanyargó színes szalag jelentkezik munkáin.
Ezzel a művészettel szemben természetesen ki kell hogy küszöböljük magunkból azokat a szempontokat, amelyekkel a naturalista művészet termékeit értékeljük. De a művész energiáját, akarásának feszítő, lendítő erejét e szempontoktól függetlenül is felmérhetjük. Felmerülhet az a kérdés, vajon elég erősnek tartjuk-e Máttis Teutsch Jánost arra, hogy azt a programot, melyet munkáiban körvonalazott, keresztül tudja-e vinni? És ha az értékelés folyamán kételyeink merülnek fel törekvéseinek életrevalóságát illetőleg, azok csupán a művész erejének, állhatatosságának kérdésénél merülhetnek fel. Ugyanis mintha kissé kiszámított és nem eléggé spontán lenne Máttis Teutsch közlési módja. A nagy festő forradalmárok nem fésülték oly tisztára azokat az alkotásaikat, melyekkel az előttük dolgozó nemzedékek dogmáit meghazudtolták. Azok robusztus, kemény személyiségek voltak, nem pedig nőiesen lágyak, mint ő. És nem lírát, hanem piktúrát csináltak.
Céltalan dolog lenne előre megjósolni e művész további útjának irányát, de félő, hogy az absztrahálás, ha az alapja ennyire spekulatív, vérszegény ornamentikára fagyasztja az élet buzgó nedvét. Máttis Teutsch Jánoson áll, hogy ezt az aggodalmat munkáival eloszlassa. Ha sikerül az, amire törekszik, fellépése esetleg a művészettörténelem új fejezetét is jelentheti.
Gergely Sándor három szoborral szerepel Máttis Teutsch Jánosnak a Ma helyiségében rendezett kiállításán. Nagyobb márványa a művész lehiggulása, formaérzésének tisztulása szempontjából nagyon fontos. E szobor tökéletesen zárt tömb, a törzshöz tapadó végtagok, a nyakba süppedő fej, mind ezt a zártságot hangsúlyozzák. Gergely Sándor meglepően sokat tanult és sokat haladt. Egyik erőssége annak a fiatal szobrászgenerációnak, mely, reméljük, mihamar friss levegőt, pezsdülést hoz a tespedt magyar plasztikába.
(Nyugat, 1918. december 1.)
Máttis Teutsch János levele Bálint Zoltánnak
[postabélyegző: 1919. VI. 11.]
Kedves Uram!
Levelét megkaptam, örvendek, hogy a metszetek tetszenek, közelebbről küldök önnek egy nehányat az újakból. Milyen a kiállításuk? Július hóban nékem is lesz itt egy kiállításom, amelyen a legrégibb és legújabb munkáimat állítom ki. Olajképek, víz, pasztel, metszet és egy sorozat faszobrot. Legújabban fába is faragok és egy sorozat faszobrom van készen.
Örvendenék ha ez alkalommal lerándulna Brassóba szívesen látom vendégül, kérem írjon erre vonatkozólag. Majd megírom pontosan kiállításom megnyitását.
Itt küldök egy kis metszetet.
Szívélyes üdvözlettel
Mattis Teutsch
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-174)
Mattis Teutsch János levele Bálint Zoltánnak
[1919. július]
Kedves Uram!
Tudatom, hogy kiállításom f. h. 13-án nyílik meg és 27-ig van nyitva.
Ha csak teheti ránduljon le.
A viszontlátásig
szívélyes üdvözlettel
Máttis Teutsch
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-174)
Mattis Teutsch János levele Bálint Zoltánnak
Kedves Uram!
Őszintén sajnáltam, hogy kiállításomra nem jött le, na de mi van önnel, hogy nem is ír?
A kiállításom óriási érdeklődést keltett, míg a vélemények különbözők voltak. Anyagi siker is volt. A tőlem telhető legszebb rendezést végeztem, munkáim javából.
Küldök önnek itten 2 fényképet,1 az egyik 1 falat ábrázol a kiállításomból, a másik 3 faszobrot. Egész közelről küldök önnek 10 drb metszetet a legújabbakat, mostanáig vártam, hogy lejön, nagyon kellemes lett volna egy nehány napot együtt tölteni.
Írjon azonnal.
Szívélyes üdvözlettel
Máttis Teutsch
19. IX. 9.
A küldött kis metszetet az “Erdélyi Szemle” címlapjának gondoltam, alkalmilag felhasználhatja. Itt küldök – 8 új metszetet és 4 régit.
A csomagolás érdek megkívánja hogy még egyet tegyek bele, bár az mind két oldalon fel van használva.
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-174)
1 A fényképeket lásd Majoros: Mattis Teutsch. 1998. 34.
Máttis Teutsch János levele Bálint Zoltánnak
Brassó 1919. XI. 16.
Kedves Uram!
Mióta innen elutazott nem tudatott semmiről, mi van a lappal?1 és a más megbeszéltekkel? Mi az oka, hogy nem tudat?
Szívélyes üdvözlettel
Máttis Teutsch
(MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Adattár MKCS-C-I-174)
1 feltehetően a Kiáltás című, tervezett lapról van szó.